Nos, ideértél .... Az erdő közepén
egy kis elhagyott, régi házikó .... Tán egy elátkozott épület? Vagy tán egy
menedék a valóságos világ elől? .... Nem lehet tudni. Csak akkor tudod meg, ha
belépsz ide ....
Belépsz, yolvan, erős a kíváncsiságod ....
Megkönnyebülsz, mikor látod, a házikó üres, koszos, dohos és csendes ....
Csöndes .... Léptek zaját hallod, körbenézel .... Átfut elméden a kérdés:
szellem? egy elátkozott ház?
Vársz, szó nélkül, lélegzet nélkül .... Ekkor pislákolni
kezd egy láng a folyosó végén .... Jön feléd egy homályos alak .... nem
kísértet, hús-vér ember .... ember? nem .... Ekkor földbegyökerezett lábad elé
ér egy kis lény .... Egy manó .... vagy kobold .... A ház ura, a menedék lakója
....
Megfogja fagyos kezed, és meleg hangon szólít .... Nem
tudod, miért, de mész utána, gondolatok nélkül, ösztönösen követed .... Egy
kandallóhoz vezet. Leülsz a szőnyegre, kinyújtod karod a tűz fölé, és vársz ....
mire vársz? magad sem tudod, tán valami csodára, hogy ez sosem ér véget .... Pár
minutum múlva egész kis embersereg gyűlik köréd, olyanok, mint te magad .... Ők
is ebbe a régi kastélyfogadóba tévedtek. A kismanó leül középre, törökülésbe, és
ölébe vesz egy poros kis ládikót .... Leporolja, kinyitja, és mesélni kezd, régi
időkről, misztikumról, életről ....
Ő Stan .... Salvé! Légy üdvözölve menedékemben!
:) |